„Ki fog győzni – a jazz vagy a cigány – nehéz megjósolni”

A cigányzenészek megvédik a magyar nemzeti kultúrát

A tanulmányban azt igyekszem megvizsgálni, hogy hogyan vált egyrészről a cigányzenekarok, másrészt a jazzband által játszott zene az általában jazzkorszakként emlegetett évtizedben annak az összeütközésnek a fő kifejezőjévé, amelyet etnikai, faji és nacionalista szempontok határoztak meg. A revizionizmus és irredentizmus nótáit általában a cigányzenekarok húzták, miközben tagjaik egyre gyakrabban vesztették el állásukat, mert az új divat, a jazzband kiszorította őket. A cigányzenekarok tagjai xenofób és nacionalista szólamok hangoztatásával próbálták pozícióikat megőrízni vagy visszaszerezni, ám ezalatt a jazzt mint a “Faji” zenét ismerték el az Atlanti-óceán túlsó oldalán, és fontos szerepet kapott az afro-amerikaiak egyenjogúságért folytatott harcában. Felmérem, hogyan vált az urbánus környezetben elsődleges szórakozatózenei divattá a jazz Magyarországon is, hogyan reagáltak rá a cigányzenészek, hogyan a politikai és a zenei establishment, és hogyan írták le a korabeli sajtóban mindkét országban a magyar cigányzene és az amerikai jazzband közötti összeütközést mint harcot.

Megjelent: Replika 101–102, 67–87.
Replika blokk: