„Nem a tagadást kell tagadni, hanem állítani kell” (2)

A beszélgetés a neves jazz- és kortárszeneszerző, zongorista Szabados György életművét értelmezi. A gondolatmenet a muzsikus társadalomfilozófiai koncepcióját rekonstruálja azzal a szándékkal, hogy ezáltal közelebb kerüljünk a klasszikus és kortárs zenéhez fűződő kapcsolatához és a tradicionális népzenéből, Bartókból és a jazzből építkező sajátos zenei világához is.
A beszélgetés ezen második része a rendszerváltás előtti és utáni politikának a szabadosi zenéhez fűződő viszonyát értelmezi. Ez mellett elhelyezi Szabados irodalmári munkásságát az életműben. Végül kitér arra, hogy a kereszténység és távol keleti vallások milyen szerepet játszottak a zenei kompozíciókban.