Evolúciós univerzálék a társadalomban

Jelen dolgozatban nem vállalkoztam az evolúciós „elméletnek” még a körvonalazására sem. Célom ennél jóval kisebb volt, a strukturális innováció egy különösen fontos típusát vettem szemügyre és megpróbáltam tisztázni az „evolúciós univerzálé” fogalmát. Ennek során az organikus evolúció területéről hoztam példákat, nevezetesen a látásét, az emberi kezekét és az emberi agyét. Olyan innovációkként értelmeztem ezeket, melyek alapvetően megnövelik birtoklóik alkalmazkodási képességét. Az emberi társadalmak kulturális- és társadalmi szervezetének szintjén létező négy jellemzőt vizsgáltam, melyek univerzálisak és a társadalmi-kulturális fejlődés előfeltételeiként meghatározó jelentőségűek: a technológiát, a vérfertőzés tilalmán alapuló rokonsági kapcsolatot, a nyelven alapuló kommunikációt és a vallást. Különös figyelmet szenteltem emellett hat szervezeti komplexumnak: a rétegződésnek, melynek része a primitív rokonsági tulajdonításokkal való szakítás; a diffúz vallási tradíciótól független, intézményesített ágensekkel működő kulturális legitimációnak; a közös célelérést szolgáló bürokratikus szervezetnek; a pénz és a piacrendszereknek; az általános univerzális normarendszereknek; valamint a választott vezetésen és együttműködő tagságon alapuló demokratikus társulásnak.