Időskor: társadalmi konstrukció és saját narratívák

A jóléti társadalmakban a népesség elöregedésének gazdasági, társadalmi hatásait taglaló domináns diskurzusok révén a növekvő számú időskorú népesség problémává konstruálódik. A tanulmány először azokat a folyamatokat, tényezőket veszi szemügyre, amelyek a demográfiai változásokat problematizáló ideológiával átszőve hozzájárulnak az időskor olyan társadalmi konstrukciójának létrejöttéhez, amely az időskorúakat az aktív népesség által megtermelt erőforrásokat felélő, ellátásra, gondozásra szoruló homogenizált csoportként jeleníti meg. Részletesebben kitér az egyes szerzők által apokaliptikus demográfiaként definiált jelenségre és a medikalizáció szerepére. Az időseket infantilizáló, másokra ráutalt, kiszolgáltatott helyzetben pozicionáló elgondolások szimbolikusan megfosztják az idős embereket a teljes értékű felnőtt státuszától, és egyenlőtlen viszonyokat hoznak létre az életkori csoportok között. Az így létrejövő hatalmi relációkat a tanulmány Bourdieu szimbolikuserőszak-fogalma segítségével próbálja értelmezni. Ezt követően az írás a narratív biográfiai elemzés módszerével törekszik az időskori élethelyzetek sokféleségének bemutatására. Az időskort homogenizált kategóriaként felfogó, az életút többi részétől elidegenítve konceptualizáló logikával szemben amellett érvel, hogy a kései életszakasz megtapasztalása személyenként nagymértékben eltérő lehet az egyéni életút függvényében.

Megjelent: Replika 117–118, 237–263.