Farmakológiai biopolitikák

Tanulmányunkban Michel Foucault és Nikolas Rose elméleti invencióinak segítségével elemezzük a pszichofarmakológia társadalmi, ezen belül biopolitikai szerepét. A jelenlegi pszichofarmakológiai rezsimnek létrejöttétől kezdve fontos, integráns része volt a társadalmi kontroll ágenseként működni. Ez a tendencia azóta is tetten érhető nemcsak a pszichiátria intézményrendszerében és gyakorlataiban, hanem a gyógyszerfejlesztési irányokban is. A neurofarmakológiai készítmények használata hosszú évek óta drasztikusan emelkedik a közepes és magas jövedelmű országokban, így a népesség egyre nagyobb részére terjed ki ez a fajta kontroll. Ezenfelül a jelenségre hosszú árnyékot vet a pszi-tudományokat, az idegtudományt, és az orvostudomány egészét átható replikációs krízis, mely csak nyomatékosítja a politikai és társadalomtudományos elemzés szükségességét. Fontos fejlemény azonban, hogy a hosszú évtizedekig politikai okokból betiltott pszichedelikus terápiák, úgy tűnik, utat törnek maguknak a tudomány fősodrába, és körvonalazhatnak alapvetően másfajta gyakorlatokat, amelyek a jogi és kulturális következményeken túl az emberi tudat tudományos megközelítését és talán magát a tudomány emberképét is átformálhatják. Ez utóbbi fordulatot is igyekeztünk kontextusba helyezni írásunkban, remélve, hogy a diskurzus tétjei latba eshetnek a magyarországi társadalomtudományokban is.