Hogyan lehetséges nézni az ordoliberalizmust foucault-i távlatban?

Az ordoliberalizmus értelmezése fontos helyet foglal el Foucault gondolko­dás­módjában, és általa megmutatható, hogy milyen irányba mozdult el reflexivitása a múlt század hetvenes éveinek második felében. Ahhoz, hogy fényt derítsünk arra a tényre, hogy miért fordult a francia gondolkodó a gazdasági meghatározottságot megjelenítő, és az európai egységesülést is befolyásoló ordoliberalizmus felé, szükséges figyelembe venni: a) a politikai-gazdaságtan különleges helyét a modernség történetében; b) a liberális naturalizmus gyengeségeit; c) az igazság „politikai gazdaságtanát”, és az igazság piaci determináltságát; d) az észszerűség variabilitásának dinamikáját a kormányozhatóság szempontjából. Foucault magas polcra helyezi az ordoliberalizmust, mert úgy látja, hogy meghatározott operacionális válaszokat ad azokra a kérdésekre, amelyek foglalkoztatták őt, így azokra, amelyek a modernség („Nyugat”) kettős vonatkozásrendszerére utaltak – a modernség egyszerre képes „individualizációt”, és „totalizációt” szorgalmazni. Ezenkívül a kormányozhatóság gazdasági nyomatékú ordoliberális alakzata a piacot az igazságpolitika kontextusában juttatja érvényre. Ugyanakkor, Foucault eljárása, amely egyszerre reagál az erőszakteli nyugatnémet politikai helyzetre, és követi gondolkodásának belső logikáját, problémákkal jár együtt. Milyen következménnyekkel jár ugyanis az ordoliberalizmus igazságteremtésének magasztalása a hatalom és az erőszak tolámácsolása szempontjából?