Kötelező heteroszexualitás és leszbikus létezés

A feminista gondolkodás rengeteget veszít erejéből, amennyiben megkérdőjelezetlenül hagyja azt a gyakori előfeltevést, miszerint a heteroszexualitás a nők többségének természetes „preferenciája”, „választása”, vagy „veleszületett szexuális orientációja”. A heteroszexualitás kényszerítő és korlátozó erővel bíró politikai intézmény, a nők és férfiak közötti egyenlőtlen viszonyrendszer alapvető építőköve, amely a nők gazdasági, kreatív, érzelmi és szexuális erőforrásait a férfiak csereeszközévé teszi. A „normális” heteroszexualitás kulturális sémái magukban hordozzák az uralom és a hatalomgyakorlás logikáját, egyúttal a nők alárendelését erotizálják, ezért nem választhatók el a szexuális erőszak és kizsákmányolás olyan gyakorlataitól, mint a nemi erőszak és a modern szexipar. A kötelező heteroszexualitás ellenére minden kultúrában és korban akadtak ellenálló nők, akik, engedve az őket más nők felé vonzó húzóerőnek, nőket választottak életre szóló társuknak, közösségüknek vagy szövetségesüknek, egyesek különböző módokon ellenállva a házasságnak, mások titokban vagy heteroszexuális kapcsolat(ok) mellett, kettős életet élve. E nők közötti kötelékek, amelyek egy leszbikus kontinuumon helyeznek el minden nőt, a nők és a feminizmus legfontosabb erőforrásai. A leszbikus létezés eredendően női tapasztalat, ezért a leszbikus létezés férfi homoszexualitás alá való besorolása megfosztja a leszbikusokat a politikai létezéstől és eltörli a nők valóságát.