„Nem a tagadást kell tagadni, hanem állítani kell”
„Nem a tagadást kell tagadni, hanem állítani kell”
Beszélgetés Szabados György életművéről, 1. rész. Parlando-rubato, népiesség és az autentikus lét zenei forrásai
A beszélgetés a neves jazz- és kortárszeneszerző, zongorista Szabados György életművét értelmezi. A gondolatmenet a muzsikus társadalomfilozófiai koncepcióját rekonstruálja azzal a szándékkal, hogy ezáltal közelebb kerüljünk a klasszikus és kortárs zenéhez fűződő kapcsolatához és a tradicionális népzenéből, Bartókból és a jazzből építkező sajátos zenei világához is. Ennek során a beszélgetés pozicionálja a szakralitáshoz, a felvilágosodáshoz, a schönbergi atonalitáshoz fűződő viszonyát, és betekintést nyújt a közép-kelet-európai műzene szociológiájába. Az interjú kitér Szabados népies elköteleződésének a szerző világlátására, zenéjére gyakorolt hatására. A szabadosi zene parlando-rubato jellegének értelmezése pedig azt igyekszik megvilágítani, hogy a zeneszerző hogyan próbálta megragadni az autentikus létet zeneileg.
