„To be continue…”
„To be continue…”
Reflexiók a kortárs részvételi videós projektek egy példájával kapcsolatban
Tanulmányomban történeti és kortárs példákon keresztül mutatom be a részvételi filmet/videót mint olyan vizuális társadalomkutatási módszert, amely elsősorban marginalizált csoportok emancipációját célozza az adott csoport tagjainak aktív részvételével. A fejlesztési területeken, illetve részvételi akciókutatásokban alkalmazott technika paradigmatikus példája a Kanadai Országos Filmtestület másfél évtizedes programja, a Challenge for Change, azon belül az 1967-ben, Fogo-szigetén készült filmsorozat. Ennek, illetve az azóta folytatott hasonló jellegű fejlesztő kutatásoknak az alapján születtek meg a részvételi film definíciói. Ezekből ismertetek néhányat, és kitérek a részvételi videó módszerében rejlő lehetőségekre és csapdákra, illetve néhány olyan vitára, amely meghatározta a részvételi videó történetét, szerteágazó felhasználását. A műfaj alapvető rokonságban van (történeti eredetét és valósághoz való viszonyát tekintve) a dokumentumfilmmel, de annak produkciós gyakorlatában paradigmaváltást hoz a filmkészítő szerepek megosztásával, „terítésével”, ami technikai jártassággal és a saját kép uralásának jogával társul. Ez lehetőség a saját társadalmi helyzet reflexiójára a filmkészítéshez kapcsolódó dialogikus helyzetekben és lehetőség a cselekvésre. Ezt a paradigmaváltást a tanulmányban a „kívülre kerülés” (displacement) metaforájának átfunkcionálására tett kísérlettel próbálom illusztrálni.
A tanulmány utolsó részében a leforgatott filmeket vizsgálom, és a saját projekt erősségeinek, illetve hiányosságainak bemutatásával igyekszem felmérni a folytatás lehetőségeit.